A megbocsátás egy széleskörűen használt, mindenki által egyértelműnek tűnő kifejezés, ami beleivódott hétköznapi szókincsünkbe. Mégis, mit is jelent valójában a megbocsátás? És mi az, amivel tévesen azonosítjuk? Miből tudhatjuk, hogy valóban megbocsátottunk valakinek? Létezik-e megbocsáthatatlan bűn? Mitől függ, hogy ki mit érez annak? És vajon minden esetben meg kell-e bocsátunk saját magunknak? Cikkünk ehhez hasonló kérdéseket jár körül.
A megbocsátásnak számos pozitív hatása van testi és lelki működésünkre egyaránt. Csökkenti a vérnyomást, sőt, az agy azon része aktiválódik általa, amely többek között a fájdalomcsillapításért felelős. Ezen kívül csökkenti a szorongás, a depresszió és a düh mértékét is. A krónikus bosszúvágy ugyanis egy állandó készenléti állapotot eredményez, mely a tartósan magas stressz-szinthez hasonlatos. A megbocsátás tehát jobb testi-lelki egészséget eredményez, hiszen a negatív érzelmek csökkentése mellett olyan pozitív érzelmeket hív elő, mint az elfogadás, a szeretet és a megkönnyebbülés. Egészségtudatosabb beállítódáshoz vezet, hatékonyabb megküzdési módokat facilitálhat, pozitívan hathat a társas kapcsolatainkra, valamint fokozhatja a spiritualitás iránti fogékonyságunkat. Mindezek fényében vegyük sorra, hogy mit is értünk valódi megbocsátáson és mi az, amit el kell különítenünk ettől a fogalomtól!
Teljes cikk betöltése...
