Sokan szülőként természetesnek vesszük, hogy büntetéssel fegyelmezzük a gyerekeinket. Itt egy fenyegetés, ott egy sarokba ültetés, mondván, hogy a tettek következményei majd megtanítják a jó magaviseletre. A büntetés-alapú fegyelmezés azonban ennél jóval komolyabb és kevésbé tudatos üzenettel szolgál a gyerekeink számára. Nemcsak a kettőnk közti bizalmat törheti meg, de a gyerek önértékelésére, és a későbbi kapcsolataira is negatív hatást gyakorolhat.
Szülőként szinte mindannyiunkkal előfordul, hogy olykor nem megfelelő nevelési eszközökkel reagálunk a gyerekeink szófogadatlan és pimasz viselkedésére. Néha kiabálunk velük, fenyegetőzünk, zsaroljuk, vagy éppen sarokba ültetjük, szobafogságot szabunk ki, esetleg verbálisan szégyenítjük meg, de talán még egyet oda is csapunk meggondolatlanul. Ezek az említett büntetés-alapú fegyelmezések évszázadokon át öröklődtek generációkról generációkra, éppen ezért nem könnyű tőlük megszabadulni. Még ha napjainkra már több száz kutatás is bizonyítja káros hatásukat a gyerekeink egészséges testi és szellemi fejlődésére, és ha tudatában is vagyunk ezen információknak, akkor is előfordulhat, hogy önkívületi állapotunkban alkalmazni kezdjük őket. Ha minket ezekkel az eszközökkel neveltek – hiába tudjuk, hogy nálunk sem hozott várt eredményt –, a gyerekeink nem kívánt viselkedése képes olyan állapotba hozni, hogy végül, jobb ötlet híján, mi is a büntetéshez folyamodunk. Szeretnénk érezni a kontrollt a gyerekeink életében, és megtanítani őket arra, hogy tetteik következményekkel járnak, hiszen felelősséggel tartozunk azért, hogy a jóra neveljük őket. Természetes, hogy így érzünk! A büntetésről és annak a fejlődésre való hatásáról azonban a legtöbben keveset tudunk. Azt hisszük, hogy így taníthatjuk őket meg a tiszteletre, a tetteik mérlegelésére és a felelősségvállalásra, a valóságban azonban ennél jóval súlyosabb üzenetet közvetítünk, amelyek éppen hogy gátat szabnak a kívánt készségek és képességek elsajátításának.
Teljes cikk betöltése...
