Alvajáráskor az agy mérlegelő, döntéshozó központja inaktív, a cselekvésekért felelős területek viszont továbbra is aktívak, így minden olyan tevékenység, ami már berögzült, elvégezhető marad. A gyerekeink védelme érdekében tehát jobb, ha tudjuk, mire érdemes számítanunk.
Szülőként meglehetősen sokféle érzelmet válthat ki belőlünk, amikor először tapasztaljuk, hogy a gyermekünk alvajáró. Az éjszaka során váratlanul megjelenő, üveges tekintetű, általában csendes, vagy magában mormoló, de határozottan sétáló gyerek igen hátborzongató és szórakoztató lehet egyszerre. Aggodalomra adhat viszont okot a tudat, hogy amíg mi alszunk, a gyerekünk talán megint öntudatlan köröket tesz a lakásban, s ki tudja, nem tesz-e kárt magában. Leeshet az ágyról, a lépcsőről, és ki tudja, hogy mekkora ijedtség éri, amikor hirtelen felébred, és nem tudja, hogy hogy került oda, ahova. Felmerülhet bennünk annak a kérdése is, hogy egyáltalán miért válik alvajáróvá a gyermek? A felnőttek esetében a leggyakoribb kiváltó ok a stressz és a szorongás valamilyen formája, a gyerekeknél viszont ez a ritkábbik eset. Ahhoz, hogy kellő biztonságban tudhassuk az alvajáró gyerekeinket, és mi se aggódjunk fölöslegesen, fontos a saját fejünkben is tisztázni az ezzel kapcsolatos kérdéseket: Mi is az az alvajárás? Miért alakul ki? És mit tehetünk a megszüntetése érdekében, hogy a gyerek is minél hamarabb visszanyerhesse a pihentető éjszakákat, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéséhez.
Teljes cikk betöltése...
