„Jövője van” – így említették Erdély és Csángóföld egyes részein a várandós asszonyt. Ez a példa is kifejezi, hogy a várandósság eseményével való kapcsolatunk leképeződik a szavainkban, tetteinkben, illetve az általunk létrehozott környezetben. Mit üzen a kultúránk erről a különleges időszakról? Cikksorozatunk első részében szó esik szóhasználatunk fonákjáról, a várandósok pácienssé válásáról és a törzsi versek pozitív szuggesztiós erejéről is. 

A cikk teljes tartalma csak előfizetők számára elérhető.

Úgy tűnik, hogy csak egy pillanatra pillanthattál bele... Ha szeretnéd elolvasni a teljes írást, iratkozz fel még ma!

Teljes cikk betöltése...