Gyakran kerülhetünk olyan szituációba, amikor egy barátunk vagy barátnőnk nehéz helyzettel találja szemben magát, és kiönti nekünk a lelkét. Lehet ez a helyzet szerelmi bánat, munkahelyi konfliktus, vagy akár családon belüli feszültség, nekünk helyt kell állnunk, hiszen egy barátunk szorul támogatásra. Nem mindegy azonban, hogyan vagyunk jelen ilyenkor. Végig tudjuk hallgatni a másikat, vagy saját véleményünket és egonkat előtérbe helyezve osztogatjuk a világmegváltó tanácsainkat? Lehet, hogy többet ártunk, mint használunk? Vajon ha megfelelően viszonyulunk a kétségbeesett félhez, azzal segíthetünk rajta? Ebben a cikkben ilyen kérdésekre keressük a választ.
Amikor nehéz helyzetbe kerül valaki, aki közel áll hozzánk, természetes, hogy hozzánk fordul támogatásért. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy hosszú órákig csak hallgatunk, és hiába szeretnénk segíteni, nem tudjuk, mit is mondhatnánk, mi volna a megfelelő tanács. A másik véglet olyankor jelentkezhet, ha korábban már mi magunk is átéltünk a megosztott problémához hasonlót, ilyen esetekben gyakran igyekszünk ráerőltetni a saját véleményünket és tapasztalatainkat a másikra. Vajon ilyenkor valóban az önzetlen segítségnyújtás és meghallgatás a célunk? Vagy csak mi szeretnénk adni a legmegfelelőbb tanácsot, és végig az jár a fejünkben, hogy mi milyen szerepet töltünk be ebben a folyamatban?
Teljes cikk betöltése...
