Egymás figyelmének igénylése emberi sajátosság, hiszen alapvetően társas lények vagyunk. Akad azonban közöttünk olyan is, aki az átlagosnál többet, már-már túlzott figyelmet igényel, vagy akár úgy is fogalmazhatnánk: szokása a drámázás. Mi állhat emögött a jelenség mögött? Miért igénylünk különböző mennyiségű figyelmet másoktól? Lehet-e kezdeni valamit azzal, ha rendszeresen drámakirályt vagy drámakirálynőt játszunk?

Mások figyelmének felkeltése egy élet-halál szituációban döntő lehet. Olykor tehát akár az életünk is múlhat rajta, hogy sikerül-e mások figyelmét magunkra irányítanunk. A drámakirályok és -királynők azonban arról ismeretesek, hogy nem csupán ilyen rizikós helyzetekben, hanem inadekvát szituációkban is kiharcolják maguknak a társas figyelmet. Ennek hátterében pedig sok esetben lelki kétségbeesés állhat.

A cikk teljes tartalma csak előfizetők számára elérhető.

Úgy tűnik, hogy csak egy pillanatra pillanthattál bele... Ha szeretnéd elolvasni a teljes írást, iratkozz fel még ma!

Teljes cikk betöltése...