Magyarországon a rendszerváltás előtt a nevelésben és az oktatásban inkább a közösség, a közösségi érdekek túlhangsúlyozása volt jellemző. Ma viszont az individualitás időszakát éljük, vagyis az egyén és az egyén érdekei váltak elsődlegessé. Ennek ellenére továbbra is rá vagyunk utalva a másokkal való együttműködésre, hiszen ez az emberi lét természetes velejárója, egész életünk során közösségekben élünk. Hogyan válhat egy gyermek egészséges keretek között érdekérvényesítővé, miközben egy közösség életében is jól tud együttműködni? Hogyan válhat belőle sikeres, empatikus és másokkal közösen gondolkodni képes felnőtt? Mi az őt körülvevő felnőttek feladata ebben a folyamatban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat.

A cikk teljes tartalma csak előfizetők számára elérhető.

Úgy tűnik, hogy csak egy pillanatra pillanthattál bele... Ha szeretnéd elolvasni a teljes írást, iratkozz fel még ma!

Teljes cikk betöltése...