Képzeljük el, hogy egyszerre két – mentális értelemben vett – kép létezik rólunk: az egyik csodálatos, nem is lehetne szebb és jobb, míg a másik ennek szöges ellentéte, antihősként állít be minket. Most képzeljük el, hogy életünk során felváltva, csupán ezen a két módon láthatjuk, értelmezhetjük önmagunkat. A két ellentétes önkép vegyítésére, keverésére pedig nincs lehetőség. Ez a fajta abszolút értelmezés történik, ha hasítunk, azaz egymástól teljesen külön választjuk a pozitív és negatív aspektusokat. Mi lehet ezzel a – tudattalan – célunk? Mitől függ, hogy nálunk milyen mértékben jelenik meg a hasítás?
A hasításnak nevezett énvédő mechanizmusunk felfedezése Ronald Fairbairn skót pszichiáter és pszichoanalitikus szakember nevéhez fűződik. A hasítás alaptézise, hogy
Teljes cikk betöltése...
