Péterfy Bori énekesnőt és színésznőt a Péterfy Bori & Love Band koncertfellépések, valamint olyan magyar nagyjátékfilmek, mint a Nyitva, vagy a Poligamy mellett olvasóink a Terápia című sorozatból is ismerhetik. A színésznőt nemrég láthattuk az Apád előtt ne vetkőzz című megrázó és lehengerlő színházi darabban. Mi többek között a pszichológiával való kapcsolatáról, a Terápiában játszott szerepéről, a karanténról és az új lemezéről kérdeztük. Érdemes velünk tartani!
Hogyan találkoztál a pszichológiával?
A pszichológiával először gyermekpszichológus formájában találkoztam. Elég korán, tíz éves korom körül versenysportoló voltam, emellett zongoráztam, külön órákra jártam. Volt néhány furcsa hallucinációm, alvajártam, meg ilyen furcsaságok. Elvitt anyukám gyermekpszichológushoz és akkor azt mondták, hogy túl vagyok terhelve, valamit le kell adni. Akkor végül is a versenysportot adtuk le ebből. Aztán kiskamaszkoromban kezdtem el nagyon komoly irodalmat olvasni, például Stendhalt és Dosztojevszkijt. Sok olyan dolgot olvastam, amikben komoly pszichológiai, meg emberi dolgok vannak. Rengeteget beszélgettünk ilyenekről anyukámmal, aki egy fantasztikus irodalomtanár volt. Úgyhogy szerintem így.
Mi a kapcsolatod a pszichológiával ma?
Kamaszkoromban volt egy időszakom, amikor sokat jártam pszichológushoz, mert akkor úgy éreztem, hogy én egy nagyon bonyolult lány vagyok. Valahogy aztán ez abbamaradt. Később sokáig úgy álltam a pszichológiához, hogy a színésznek meg kell őrizni a lelki és pszichés problémáit, mert az nagyon jó alapanyag a munkához. Így álltam hozzá, hogy nem baj, hogy én ilyen vagyok, meg amolyan vagyok, mert milyen jól tudom azt használni a különböző szerepekben. Aztán a Terápia című, HBO által gyártott sorozatban kaptam egy szerepet. Nálunk Mácsai Pál volt a főszereplő, ő volt a pszichológus, minden nap más szál volt. Az enyém volt a keddi nap, az Orsolya nevű klienst alakítottam. Ez a munka, meg az egész elmélyülés ebbe a szerepbe nagyon mély benyomást tett rám. Egyrészt nagyon sok hasonlóság volt köztem és a karakter között, nem a történet szempontjából, hanem úgy egyáltalán, amilyen karakterű nő volt. Nagyon sokat beszélgettünk a Tasnádi Istvánnal, aki írta a sorozatot. Egyszer mondott egy ilyen érdekeset, hogy
Akkor elkezdett engem is izgatni. Pár évvel ezelőtt kezdtem el, vagyis jártam egy-két évig pszichológushoz komolyabban. Nagyon érdekes tapasztalat volt.
Hogyan élted meg ezt a szerepet, amelyben Orsolya az élet visszafordíthatatlanságával küzd?
Hát elsősorban színészként éltem meg, mert ez egy nagy ajándék volt a magyar színészeknek. Amikor a Terápia első évada lement, akkor jó értelemben vett sárga irigység öntött el minden színészt, aki ebben nem kapott szerepet. Nagy áttörés volt, hogy Magyarországon is lehet ilyen szuper sorozatot csinálni. Amikor a második évadra behívtak castingra, az iszonyatosan izgalmas volt. Az volt bennem, hogy „Úristen, ezt meg kell kapnom, én vagyok ez a nő”. Nagyon nagy dolog volt, hogy megkaptam. Életem egyik legszuperebb munkája volt. A rendezővel, Nagypál Orsival mi már dolgoztunk együtt korábban, nagyon jóban vagyunk. Az, ahogyan ebben a munkában el lehetett mélyülni, velem egyetlen-egyszer történt ilyen Magyarországon, az párját ritkítja. Egy ilyen élű szerepet és egy ilyen utat eljátszani különben nagyon nehéz. Amikor az a rész volt, ahol Orsolya katarzist élt át, amikor elmegy és meglátogatja a lányát, akit örökbeadott, az azért nagyon kemény nap volt. Estem-keltem előtte két nappal, már én is teljesen kivoltam lelkileg. Ilyenkor az ember, a színész teljesen átlényegül és átveszi ezt az egészet, ami a szereppel történik, amit éppen eljátszik.
Teljes cikk betöltése...
