Egy francia kisgyermekes család szépen és nyugodtan vacsorázik az étteremben, míg az írónő és férje felváltva futkos, és próbálja a romokat eltakarítani gyermeke után. Hogyan lehetséges együtt étkezni a sótartó borogatása, szaladgálás és nyafogás nélkül? Mit csinálhatnak a franciák másképp? – gondolta magában. Ez a jelenet volt az első, melyre Pamela Druckerman felfigyelt amerikai származású édesanyaként. Nagysikerű könyvében az angolszász és a francia – azon belül is a párizsi – gyermeknevelési kultúrát hasonlítja össze. Műve által olyan kérdésekre kaphatunk választ mint: miért alussza át már egy négy hónapos francia baba az éjszakát? Miért nem válogatósak a francia gyerekek? Hogyan érik el kiabálás nélkül a szülők gyermekeik előtti tekintélyüket? Cikkünkben megkíséreljük összefoglalni a leglényegesebb pontokat.

A cikk teljes tartalma csak előfizetők számára elérhető.

Úgy tűnik, hogy csak egy pillanatra pillanthattál bele... Ha szeretnéd elolvasni a teljes írást, iratkozz fel még ma!

Teljes cikk betöltése...