Vitathatatlan, hogy a digitális kor ellenére a mesék elengedhetetlen részét képezik a gyermekek mindennapjainak. Egy-egy történet átélésével nemcsak a belső konfliktusok, félelmek feloldására, hanem a képzelet és a kreativitás kibontakozására is lehetőség nyílik. Ranschburg Jenő szerint a kisgyermekek azonosulnak a mesehősökkel, átélik örömüket, bánatukat, sikerüket, elbotlásukat. Saját kudarcaikat képesek kedvenc bajnokuk diadalával átdolgozni, ezáltal birkóznak meg belső szubjektív világukkal. Milyen formában csempészhetjük be ezt az élményt a mai intézményes keretek közé? Megvalósulhat egyáltalán hasonlóan pozitív vonatkozásban, ráadásul tanulási folyamatba ágyazva?
Teljes cikk betöltése...