Mint mindenből, a fokozott különlegesség-érzés hajszolásából is megárt a sok. Jó lenne megállni és észrevenni a szépet az átlagos, középszerű életünkben. Az alábbi írás kiváló a kognitív disszonancia csökkentésére, ami abból fakad, hogy nem lettünk híresek, gazdagok, felfedezők, egyediek, de arra is jó, hogy megmutassa, hol van az a hétköznapi boldogság, amire igazán vágyunk.
Gyakran előfordul, hogy azt gondoljuk, majd ha elutazunk, majd ha elmegyünk jógázni, majd ha megveszünk valamit, majd ha kiolvassuk az összes könyvünket, akkor boldogok leszünk. Popper Péter felhívja a figyelmet arra, hogy nem egy átmeneti időszakban élünk, tehát nem valami nagyszerű előtt: „Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.” Emiatt a hétköznapjainkban kellene örömöt lelni és nem várni valamire. De mik okozhatják azt, hogy nem tudunk örülni annak, amink van?
Teljes cikk betöltése...
