Kapcsolódni a másik emberhez: pszichológiai szempontból létszükséglet, akár testnek az oxigén. Találkozásaink az utóbbi időben sajnos minimális szintre csökkentek, nehezített körülmények között igyekeztünk fenntartani lelkünk optimális „oxigénszintjét”. De mi történik, ha majd újra felszabadul a világ? Képesek leszünk menedzselni az interperszonális szituációk sokaságát? Sokat segíthet, ha megismerjük, milyen jelenségek határozzák meg a kontaktusteremtés és -fejlődés folyamatát. Cikkünkben erről olvashattok.

Találkozni valakivel. Összefutni. Egymásba botlani egy régi osztálytárssal. Egyeztetni a munkahelyen. Hivatalos ügyeket intézni. Ezek mind olyan társas helyzetek, amelyekben kapcsolatot teremtünk egy másik személlyel, hosszabb vagy rövidebb ideig kölcsönösen hatunk egymásra. Különböző benyomások alakulnak ki rólunk, és mi is aktívan formáljuk véleményünket a másik emberről. Ha mélyen magunkba nézünk, ez az egyik legfontosabb – és egyben legfélelmetesebb – tényező számunkra a kapcsolatteremtésben: 

A cikk teljes tartalma csak előfizetők számára elérhető.

Úgy tűnik, hogy csak egy pillanatra pillanthattál bele... Ha szeretnéd elolvasni a teljes írást, iratkozz fel még ma!

Teljes cikk betöltése...